Ajelenleg hatályban lévô, a személyés vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény I. Fejezetében, A mûködési engedély és az igazolvány címet viselô részében ekképpen szabályoz: 5. § (1) Vállalkozás keretében […] magánnyomozói tevékenység […] a rendôrség által a vállalkozás részére kiadott mûködési engedély és a kamarai nyilvántartásba vételrôl szóló igazolás birtokában végezhetô. (2) Az (1) bekezdésben említett hatósági engedély nélkül […] magánnyomozói tevékenységre egyéni vállalkozói igazolványt kiadni, társasvállalkozást a cégnyilvántartásba bejegyezni, továbbá e tevékenységeket folytatni nem lehet. (3)
A rendôrség – a vállalkozás kérelmére – akkor ad ki engedélyt, ha a kérelmezô igazolja, hogy […] b) […] rendelkezik az általa végezni kívánt tevékenységre vonatkozó, a szerzôdésen belül és az azon kívül okozott károk megtérítését szolgáló, külön jogszabályban meghatározott kötelezô tartalommal bíró felelôsségbiztosítási szerzôdéssel [és] c) jogerôsen megállapított adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása nincs. […] 6. § (1) […] magánnyomozói tevékenység (ideértve a magánnyomozói tevékenység szervezését és irányítását is) […] személyre szóló, a rendôrség által kiadott hatósági igazolvány […] birtokában végezhetô. És most jön a lényeg. (2) Igazolványt – kérelmére – az a magyar állampolgár, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezô személy kaphat, aki nagykorú, cselekvôképes, külön jogszabályban meghatározott vagy azzal egyenértékû szakképesítéssel, továbbá a magánnyomozó tevékenység végzéséhez legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik. […]
Azaz Magyarországon bárki magánnyomozónak állhat, ha már betöltötte a 18. életévét, és van neki érettségi bizonyítványa. Persze azért vannak kizáró szabályok is. Lássunk közülük kettôt. (3) […] magánnyomozói tevékenységet nem végezhet: a) aki büntetett elôéletû, […] c) aki ellen kétévi vagy ennél hoszszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntetôeljárás folyik, a büntetôeljárás jogerôs befejezéséig.
A már említett – az igazságügyi és rendészeti miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló – 15/2008.(VII.28.) IRM rendelet, a Magánnyomozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei címû fejezetében sem túlságosan szigorú, amikor az alábbiakat határozza meg.
A [magánnyomozó] képzés megkezdésének szükséges feltételei: Bemeneti kompetenciák: A jelölt rendelkezzen a magánnyomozói igazolvány megszerzésének jogszabályban elôírt erkölcsi feltételeivel Iskolai elôképzettség: érettségi vizsga Szakmai elôképzettség: – [kihúzva, nem kell!] Elôírt gyakorlat: – [kihúzva, nem kell!] […] Pályaalkalmassági követelmények: nem szükségesek Szakmai alkalmassági követelmények: nem szükségesek A jogszabály ellenben taxatíve meghatározza, hogy a magánnyomozónak milyen tulajdonságprofillal kell rendelkeznie. Lássuk ezt a felsorolást is.
Személyes kompetenciák: Érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság Kitartás Megbízhatóság Önállóság Döntésképesség Önfegyelem Pontosság Rugalmasság Szervezôkészség
Társas kompetenciák: Kapcsolatteremtô készség Kapcsolatfenntartó készség Határozottság Viszszacsatolási készség Fogalmazó készség Tömör fogalmazás készsége Közérthetôség Hatékony kérdezés készsége Konfliktusmegoldó készség
Módszerkompetenciák: Áttekintô képesség Logikus gondolkodás Rendszerezô képesség Kreativitás, ötletgazdagság Emlékezôképesség (ismeretmegôrzés) Információgyûjtés Következtetési képesség Problémaelemzés, -feltárás Problémamegoldás, hibaelhárítás Lényegfelismerés (lényeglátás) Okok feltárása Helyzetfelismerés Figyelem-összpontosítás
Mindezeket ki kéri számon a magánnyomozó-tanonctól, ha amúgy sem pályaalkalmassági, sem pedig szakmai alkalmassági követelményrendszer teljesítése nem szükségeltetik a magánnyomozó szakképesítés megszerzéséhez? Kötve hiszem, hogy ezek a kompetenciák egy 450 órás OKJ-s tanfolyamon elsajátíthatók lennének. Mint ahogyan az objektivitásra, a távolságtartó, önös érdekektôl mentes, objektív igazság felderítésére való törekvés képességének, és az ún. kriminalisztikai gondolkodásmódnak a kialakulására sem 44 DETEKTOR Plusz 2011/1. S Z A K É R T Ô s z a k t a n u l m á n y
Ki lehet ma Magyarországon magánnyomozó?
A Detektor Plusz tavaly szeptember-októberi számában, A magánnyomozás helye, szerepe a gazdasági életben, és kapcsolata az üzleti hírszerzéssel címmel írt cikkemben a szakmát szabályozó eddigi rendeletekben és törvényekben azt hiányoltam, hogy nem adták pontos meghatározását a magánnyomozói tevékenységnek. Az pusztán implicite, példázódó jelleggel került be a jogszabályok szövegébe. Ez sajnos a jelenleg hatályos szabályozásnál is így van, sôt az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 16/2003.(IV.18.) BM rendelet 18. számú melléklete, amely a magánnyomozó szakmai és vizsgakövetelményeit határozta meg a munkaterület rövid, jellemzô leírásával és adott némi definíciót e tevékenységre vonatkozóan, hatályát vesztette. A helyébe lépett 15/2008.(VII.28.) IRM rendelet 2. számú mellékletének 9. fôcímében, a Magánnyomozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben meghatározottakból sajnos még ez a definíció is kikerült. Most a szabályozásnak egy ennél lényegesen súlyosabb hiányosságára hívnám fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy a szakmát szabályozó eddigi törvényekben és rendeletekben túlontúl alacsonyan húzták meg azt a határt, hogy ki lehet ma Magyarországon magánnyomozó. Véleményem szerint – melyet számos kollégám is oszt – olyan alacsonyan, hogy ez már rég aláásta a szakma presztízsét. elegendô ennyi idô. (A kriminalisztikai gondolkodásmód kialakulásának elôfeltételeirôl és folyamatáról való értekezés egyébként szintén megérne egy szakmai tanulmányt vagy cikket.) Az elôzô és a jelen cikkemben bemutatott jogalkotói következetlenségekkel, hiányosságokkal kapcsolatban az embernek az az érzése támad, hogy a törvénygyárban dolgozóknak vajmi kevés elképzelése van errôl a szakmáról. Mintha a magándetektívvel kapcsolatos elképzeléseiket hollywoodi akciófilmekbôl, vagy a könyvesboltjainkat elárasztó gyenge minôségû tucat-ponyvaregényekbôl merítették volna. De ami még ennél is elszomorítóbb, hogy – mint alább látni fogjuk – jó néhány aktív magánnyomozó sem kivétel ez alól. Éppen ezért gondolom azt – néhány hasonszôrû magándetektívvel együtt –, hogy a szakma gyakorlását – tekintélyének erôsítése végett – szakmai felsôfokú végzettséghez és legalább 5-10 éves, valamelyik nyomozóhatóságnál eltöltött szakmai gyakorlathoz kellene kötni. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kriminalisztikai gondolkodásmód kialakulásához minimum 5-7 esztendô szükséges.
Ennyi idô alatt lehet elsajátítani a detektívmunka fortélyait, s talán némi élettapasztalatot, életbölcsességet is szerezni, ami ehhez a hivatáshoz elengedhetetlenül szükséges. Egy valamit azonban még így sem, a tisztességet. Ezen elszomorító, rezignált állításom alátámasztására elegendô csupán a napi sajtót nyomon követni. ■ E cikk megírásához megkértem cégem sajtófigyelésért, valamint a komparatív gazdasági és politikai médiaanalízisért, háttérelemzések, tanulmányok elkészítéséért felelôs munkatársát, hogy gyûjtse csokorba és röviden értékelje a médiában a magánnyomozásról eddig megjelent legjellemzôbb írásokat. Egyébként az üzleti hírszerzésnek (Business Intelligence) errôl a munkamódszerérôl az elôzô – a Detektor Plusz tavaly szeptember-októberi számában megjelent – cikkemben részletesen írtam. Ismerve ezeket a híradásokat, titkon mégis azt reméltem, hogy kollégám, a maga alapos kutatási módszerével talál közöttük pozitív végkicsengésû ügyeket is. De tévedtem, sajnos nem talált. Egyet se.
Már a magánnyomozás átmeneti, kormányrendeleti szabályozását követô harmadik esztendôben, a szakma törvényi szabályozásának évében, 1998-ban kirobbant a legelsô nagyobb magánnyomozási botrány Magyarországon, az úgynevezett megfigyelési ügy. (Azóta persze minden hasonló ügyet így említ a média.) Az Origo. hu egy 2001-ben megjelent cikke szerint a megfigyelési ügy 1998 augusztusában Orbán Viktor miniszterelnök azon bejelentése nyomán pattant ki, mely szerint az elôzô kormányzati ciklus idején közpénzekbôl, törvénytelen és titkos adatgyûjtés folyt fideszes politikusok ellen. Az ügy kivizsgálására felállított országgyûlési bizottság szerint a fideszes politikusok megfigyelésére vonatkozó megbízást Faragó Lajos magánnyomozó kapta – a Köztársasági Ôrezred egyik tisztjének közvetítetésével – a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaság tulajdonában lévô LP Felix Film Kft. vezetôjétôl. Faragó Lajos késôbb hiába perelte be az Országgyûlést, mert megítélése szerint sértették jó hírnevét a megfigyelési bizottság jelentésének azon részletei, melyek megállapították: törvénysértô módon, a magánnyomozóra vonatkozó jogszabályok megsértésével járt el, a perindítás semmilyen eredményre nem vezetett. Aztán persze a dokumentumról, amelyre a Fidesz bizonyítékként hivatkozott az ügyben, kiderült, „hogy közönséges, legálisan rendelhetô és elkészíthetô magánnyomozói tucattermék, amely ráadásul kiemelten foglalkozik szocialista és szabaddemokrata politikusokkal is” – írta Révész Sándor: A múlt köde címû, 2006-ban megjelent könyvében. Az elsô megfigyelési botránytól viszont a „megfigyelés”, pontosabban az „adatgyûjtés” szó, mint olyan, bûvös varázsigévé lett, egyikévé vált a közéleti, politikai diskurzus mágiaterminusainak. Adott pillanatban bármi, még a legtörvényesebb adatszerzés is beállítható ördögi, diktatórikus ízû szándékként. Mindebben az a legszebb, hogy leginkább olyan emberek háborognak politikai elfogultságból a vélelmezett jogtipráson, akik különben magasról tesznek az – egyébiránt hazánkban igen szigorúan szabályozott – adatvédelemre, s hatalmi-intézményi céljaik érdekében maguk se tartják be az adatvédelmi jogszabályokat. Ami természetesen nem lehet mentség a magándetektív hasonló cselekedetére.
A Jogi Fórum 2002-ben arról jelentetett meg írást, hogy Földi Lászlót, a Defend Security Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft. egyik volt tagját és vezetôjét gyanúsítottként hallgatták ki a rendôrségen, jogosulatlan adatkezelés miatt. A Defend Security ugyanis a Magyar Fejlesztési Bank megbízásából magánszemélyeket és cégeket ellenôrzött, és hozzájuthattak titkos rendôrségi, illetve nemzetbiztonsági adatbázisokhoz. A rendôrség azt vizsgálta, hogy az adatokat törvényesen szerezte-e meg a Defend. Földi László természetesen azt állította, hogy ami a Defendben magánnyomozás címén folyt, az törvényes volt, s kitartott amellett, hogy a cég semmilyen titkos adathoz nem férhetett hozzá. Az egykori hírszerzô ezredes szerint magánnyomozói nem álltak kapcsolatban hivatalos személyekkel. Persze Földi meggyanúsításának hátterében nem igazán a jogosulatlan adatkezelés gyanúját kell látni, hanem ismét kifejezetten politikai érdekeket. Mivel az elsô Orbán-kormány idején a cég sorra kapta az állami megrendeléseket, így egyebek mellett a Magyar Posta Részvénytársaságtól, az akkor a pénzügyminiszter által felügyelt Magyar Fejlesztési Bank Rt.-tôl – ami 2001 áprilisától egyébiránt többségi tulajdonosa volt a Defendnek –, de az adóhatóságtól is. A biztonsági cég gazdasági elôretörését többen arra vezették vissza, hogy Földi László részt vállalt az 1998-as kormányváltás után abban a „megfigyelési ügyben”, amelyben Orbán Viktor azt állította, hogy a Horn-kormány idején törvénytelenül, közpénzbôl, titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg a Fidesz vezetôit. Az ügy vizsgálatakor Kövér László arra kérte a volt hírszerzôt, vásárolja meg azt a hangfelvételt, amely azt bizonyíthatja, hogy egy magánnyomozó megbízást kapott Pokorni Zoltán akkori frakcióvezetô „megfigyelésére”. ■ Persze nem csak a jobboldalt, illetve a jobbos kötôdésû cégeket, intézményeket, személyeket érte vád, fôként a Defend, késôbb az UD Zrt. ügyeinek apropóján, hogy árnyékhálózatot, árnyékhírszerzést, magán-titkosszolgálatot mûködtettek, hanem a baloldali, szoclib adminisztrációt is meggyanúsították: kormányzati magánnyomozást folytattak riválisaikkal szemben, azaz privatizálták az ellenzék utáni kémkedést. Egy jobbos publicisztika egyenesen magánávónak nevezte a Keller László köz- ➲ 45 DETEKTOR Plusz 2011/1. s z a k t a n u l m á n y S Z A K É R T Ô pénzügyi államtitkár (a Fidesz elszámoltatási kormánybiztosának szocialista prototípusa) munkáját segítô, az elsô Orbán-kormány dolgaiban utólag kutakodó, Tarjányi Péter nevével fémjelzett ProWare Informatikai Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t. Valójában az ilyen feltáróelemzô háttérkutatásoknak mindig több volt a politikai füstje, mint a büntetôjogi lángja. Keller és a ProWare végül egymásra mutogatott a bûnfeltárási impotencia miatt.
Már az eddig felemlített „megfigyelési ügyek” értékelésébôl is nyilvánvaló, hogy a politikai pártok rendelésére dolgozó magándetektívek botrányainak számos közös vonása van. Ezek talán a legkézzelfoghatóbban a szocialista Keller és a szociáldemokrata Kapolyi László által a Magyar Nemzet szerint feltételezetten megbízott karcagi Finder Magánnyomozói és Biztonsági Szolgáltató Betéti Társaság (szerzôdésben viszont ténylegesen csak Kapolyi állt a céggel), vagy az állítólagosan a jobboldalnak dolgozó UD Zrt. skandalumában érhetôk tetten. Az egyik ilyen közös vonás, hogy a jobb- és baloldal által kirobbantott ügyekben csupán annyi tudható biztosan: volt valamilyen felkérés, kapcsolat vagy puhatolózó-tájékozódó jellegû beszélgetés egyik-másik politikus, vagy holdudvari üzletember részérôl valamelyik magánnyomozással (is) foglalkozó cég irányába. Abból a célból, hogy ezt vagy azt a jövôben esetleg meg kéne nézni, ahogy a média elôszeretettel mondaná: „figyelni”. Azt azonban eddig még soha nem tudták az érintettek az igazságszolgáltatás elôtt bizonyítani, hogy a „megfigyelés”, adatgyûjtés – pláne törvénysértô jelleggel – valóban folyt, lezajlott, vagy sikeresen befejezôdött. A pártoknak mindkét oldalon csak az fontos igazán, hogy az ügyek belpolitikai termését, vetélytársaik kompromittálódását, gyanúba keveredését, vagy keverését gyorsan learassák. A cselekmények valós, objektív felgöngyölítése már nem érdekli ôket komolyan, pláne, ha a gyûjtött információk egy része pont a sértett, magát az ügyben áldozatnak tartó felet érintheti kínosan. Az sem véletlen, hogy a Polipgate gyanánt elhíresült UD Zrt.-ügynek pont az érdemi fejezetei sikkadtak el, vagy kerültek le gyorsan a napirendrôl.
Mint ahogyan 2010 júliusában a Népszava Online az egyik cikkében megírta: az UD Zrt.-ügy még elvarratlan szálai abba az irányba mutatnak, hogy a cég – az üzleti mellett – politikai megrendeléseket is teljesíthetett. A felbujtók vagy megbízók sok esetben felderítetlenek maradtak, de a „kishalak” közül többek ellen hamarosan vádat emelhetnek. Ilyen az a még nyomozati szakban lévô eset, amelyben az UD Zrt. egyik vezetôje, Tóth János az esztergomi fideszes alpolgármester, valamint a helyi polgármester egykori kampányfônöke híváslistáit „rendelte meg”. Az írás végsô summázata az, hogy „a kishalakat kapják el, a cápák úszkálnak tovább”. Vagy ahogyan az az index.hu-n nemrég megjelent: rendôrségi vagy ügyészségi forrásokon keresztül kerülhetett illetéktelen kezekbe az a harmincöt, eredetileg szigorúan titkos minôsítésû hangfelvétel, amelyet január 4- én töltött fel a YouTube-ra egy Hungarian Democrat nevû felhasználó. Az érintettek közbelépése nyomán, a videó-megosztó villámgyorsan törölte a fájlokat. Az Index információi szerint a felvételek – további száz másikkal együtt – eredetileg a 2008 szeptemberében kirobbant megfigyelési ügy rendôrségi vizsgálati anyagának mellékletei voltak. Ezek – és persze más – médiahíradások alapján nem véletlenül vádolták meg szocialista politikusok, illetve az elôzô kormány tagjai a nyomozási és személybiztonsági tevékenységgel is foglalkozó UD. Vagyonvédelmi Zártkörûen Mûködô Részvénytársaságot azzal, hogy a Fidesz árnyék-titkosszolgálata volt. Fôként, mivel a Fidesz-vezette Esztergom a korábban az UD Zrt.-t vezetô Tóth János és Horváth József tulajdonában álló, adatfeldolgozással és web-hosting szolgáltatással foglalkozó North Atlantic Protector Magyarország Tanácsadó Kft.-vel 2008-ban alapított egy közös ôrzô-védô céget, az Esztergomi Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft.-t, a Védvár 2008 Biztonságtechnikai, Informatikai és Vagyonvédelmi Szolgáltató Zrt. jogelôdjét. Amely az utóbbi években összesen félmilliárd forint közpénzhez juthatott a várostól. Horváth pedig a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után a katonai elhárítás helyettes vezetôje lett. Az UD rövidítés egyébként egyesek szerint az Ultima Data kifejezésre, mások szerint valójában az Új Defend elnevezésre utalhat (megjegyzem, egyik sem hangzik túl jól).
Végül hasonló sorsra juthat az In-Kal Security 2000 Biztonsági Kereskedelmi Szolgáltató Kft. következô „megfigyelési ügye” is. Az [origo] idén január közepén a Magyar Nemzetre hivatkozva arról írt, hogy büntetôeljárást indított az ügyészség annak a bírónônek az ügyében, akit magánnyomozói módszerekkel figyelt meg az In-Kal Security. A fôügyészség szóvivôje a lapnak elmondta, hûtlen kezelés és más bûncselekmények gyanújával indult nyomozás, miután a bírónô feljelentést tett. Papcsák Ferenc volt elszámoltatási kormánybiztos tavaly szeptemberben feltárta, hogy az In-Kal Security 2000 Kft. 2007-ben megbízást kapott az ITD Hungary Nonprofit Közhasznú Zártkörûen Mûködô Részvénytársaságtól, hogy figyelje meg a céggel munkaügyi perben álló egyik munkatársát. Az In-Kal feltérképezte a cégalkalmazott baráti és üzleti kapcsolatrendszerét. Majd kiderült, hogy „megfigyelték” a férfi feleségét is, aki a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája. Az InKal Security jelentése szerint azt figyelték, hogy a bírónô pártatlan döntéseket hoz-e gazdasági ügyekben. A bírónô tehát ebben az ügyben tett feljelentést, és emiatt indított büntetôeljárást a Központi Nyomozó Fôügyészség. Erôsen valószínû, hogy itt szintén csak annyi fog kiderülni, amennyi a politikai elszámoltatási, vagy inkább leszámolási kampány vezénylôinek érdekében áll.
Közös motívuma továbbá a fentebb tárgyalt eseteknek, hogy bár az objektív igazság aligha – vagy csak nagyon ritkán, felerészben sem – derül ki belôlük, kiválóan alkalmasak a magánnyomozó szakma egészében történô morális kriminalizálására, hitelrontására, bûnbakszerû, általánosító „kabátlopási gyanúperbe” rángatására. Szóval hiába írtam az elôzô cikkem végén, hogy a tisztességes, profi magánnyomozás és üzleti hírszerzés – a médiában felkapott negatív hírek, célzatos beszámolók túldimenzionálása ellenére is – a gazdasági élet tisztaságát, az üzletkötések korrektségét hivatott szolgálni, különösen a szerencselovagok, csalók és más megbízhatatlan vállalkozók kiszûrésével. Ki hiszi el ezt nekem ezek után?
Forrás:Sasvári Rudolf